Tehát utalva a témakör, első bejegyzésére is, még egyszer szeretném kiemelni, hogy a hatékony, és problémamentes homokfúvás alapfeltétele a megfelelő méretezésű kompresszor, és a fúvólevegő víz és olajpára mentessége.
Ha ezek az alapfeltételek nem adottak, építhetünk bármilyen jó kabint, vagy tartályt a homokfúvás, eredménytelen, gazdaságtalan, a munkavégzés lassú, és "idegesítő lesz".
Injektoros pisztolyos rendszerű homokfúvót nem érdemes házilag építeni, hiszen ezeket gyáriban már néhány ezer forintért is beszerezhetjük. Ha tovább szeretnénk dolgozni velük, meg kell növelni a homoktartály méretét, ha még több homokot szeretnénk, és így már túl nehéz lenne a pisztoly, meg kell oldani a homok pisztolyhoz vezetését.
Homokfúvó kabin építése. Szintén nem egy bonyolult dolog. Valamilyen állványon egy belülről gumiborítású nyitható kabin, benyúló gumikesztyűkkel, cserélhető kopóüveggel.Legcélszerűbb a kabin alját tölcséresre tervezni, hogy a homok össze folyjon, és könnyen leengedhető legyen, vagy közvetlen injektoros rendszer esetén mindjárt a szórótömlőbe folyjon vissza, vagy szemcseosztályozóba(porleválasztóba).
Nyomott tartályos berendezés építése.
Végy egy belülről nem rozsdás(!), nyomásálló megfelelő menetes csatlakozásokkal rendelkező acéltartályt, minimum 10 bar nyomás próbázottat! Ne feledjük, nagyon fontos a biztonság! Sérült, benyomódott, házilag hegesztett tartályok nyomás alatt "felrobbanhatnak". Az elszabaduló légynyomás, és alkatrészdarabok sérüléseket okozhatnak!
A tartály mérete kizárólag a szórás időtartamában játszik szerepet, a teljesítményt az alkalmazott nyomás, és légteljesítmény, továbbá a kapcsolódó csőrendszer, és fúvókaméret fogja meghatározni. Ugyanakkor az említett paramétereknek harmóniában kell állniuk egymással. Például azért, hogy ne kelljen túl gyakran újratölteni a tartályt, vagy hogy ha kis átmérőjű fúvókával akarunk finoman dolgozni, ne egy nehéz nem hajló vastag tömlő nehezítse a dolgunkat.
Tehát a tartály állva kerül felhasználásra. Felül a homok betöltéséhez megfelelő nyílásra van szükség, ha a nyílás mérete szűk, alkalmazzunk tölcsért. Alul a homok kifolyásához kell a nyílás. Ide kerül beépítésre a homok mennyiséget szabályozó elem. Ez lehet akár egy fix furatú csődarab is, vagy egy golyóscsap(hátránya, hogy nehéz beállítani), vagy egy oldalirányú csavar amivel szabályozni tudjuk a lefolyást.
Gondoljunk rá, hogy az áramló homok miatt későbbiekben ezek az elemek erős kopásnak lesznek kitéve(komolyabb gépekben gyárilag ezek az alkatrészek gumírozottak), és ezen a ponton akad el legtöbbször a szemcse. Ez az alkatrész könnyen hozzáférhető, szükség esetén gyorsan kiszerelhető legyen.
![]() |
| Homokfúvó berendezés elméleti tömbábrája |
|
A nagynyomású levegő csatlakoztatására külső körmös csatlakozókat használjunk, ez nem okoz turbolenciákat, és nem szűkíti a keresztmetszetet. A levegőt legegyszerűbb golyós csappal rányitni a rendszerre. Érdemes a vízleválasztót a csap után tenni. A vízleválasztó, és a csap külön is lehet a tartálytól, de könnyebb az egység mozgatása, ha valamilyen módon rögzíteni tudjuk őket a tartályon. A vízleválasztó után levegőt szétágaztatjuk, azaz egy vékonyabb csővel rákötjük a tartályra az egyiket, a másik ág lesz a fúvólevegőnk.
Mindkét ágat szabályozhatóvá kell tenni (pl. egy-egy golyóscsappal), különböző esetekben különböző légáramlási beállítások mellett lehet csak üzemeltetni a gépet.
Tehát a tartály egy magas pontján, lehetőleg minél feljebb rendelkezésünkre kell álljon egy menetes csatlakozás. Ezen a nyíláson keresztül érkező levegő fogja nyomás alatt tartani a tartályt, és ez a nyomás löki erővel bele a szemcséket a tartály alatti légáramba. A tartály alján a homokszabályozó egység alatt beszerelünk egy "T" idomot (Jó egy acél vízvezetékekhez használt normál néhány száz Forintos öntöttvas elem is. De a gyári berendezésekben ez szintén gumírozott, nagyobb teljesítményű gépeken pedig nem 90fokos az idom, hanem szögben érkezik a homok a levegőáramba a jobb keveredés érdekében).
A "T" idom derékszögű ága a tartályra csatlakozik az egyik oldalra a fúvólevegő, másik oldalra a szórótömlő, a szórótömlő végére a fúvóka.
Ha van a tartály magas pontján még egy menet, akkor ide érdemes egy tartály légleeresztő csapot szerelnünk, úgy hogy a kiáramló levegő ne tudjon sérüléseket okozni, mert ez szórószemcséket tartalmazhat. Erre azért van szükség, mert a főlevegő elzárása után a tartály leürülése a fúvókán keresztül sok időt vesz igénybe, ráadásul ezalatt a homok is pazarolódik.
Leírva ugyan hosszúnak tűnik házilag egy homokfúvót építeni, de a valóságban akinek van egy kis műszaki érzéke, az hamar meg tud építeni egy ilyen berendezést. Ugyanakkor bizony egy homokfúvó berendezésben nem a tartály a drága. Vannak alkatrészek, amiket egyszerűen nem tudunk megkerülni, muszáj gyárit vennünk belőle, ráadásul használtan is nagyon nehezen beszerezhetők, vagy használttal nem érdemes vele foglalkozni.
Például a vízleválasztó, a szórótömlő, fúvóka, tömlőcsatlakozók, fúvókatartó, körmös csatlakozók. Mindenesetre ez a megoldás még mindig lényegesen olcsóbb mint egy gyári "nem gagyi kínais" megoldás, és közel ipari teljesítménnyel és megbízhatósággal számolhatunk, ha az egyéb feltételek adottak.
Mindenkinek sok sikert az építéshez. És első a biztonság!
A fent leírtakkal kapcsolatban a szerző bármilyen kárfelelősséget kizár! A fenti szöveg csupán útmutatóul szolgál a berendezés építéséhez. A berendezés hibás kivitelezéséből eredő, vagy építése alatt, üzemeltetése során keletkezett károk, sérülések az építőt terhelik.
